2011. február 21., hétfő

Kalákák Erdélyországban és itthon [7]

Pécsvárad_2006, Fűzlabirintus építés (telepítés?) február 18-án
A címben látható hetes meseszám szám alatt egy Magyarországi példát szeretnék bemutatni, mely mesébe illő, de mégis valóságos.

 Ez a kaláka (mert szerintem az volt) attól volt különleges, hogy kettő azaz kettő ember volt a kivitelezője. Az egyik emberke éppen az a Takács Edvárd, aki már a kezdetektől fogva jelen van a fürdőfelújító mozgalomban, a kalákák szervezésében, lebonyolításában. Szikár alkatával, hatalmas türelmével és kitartásával, valamint megnyerő modorával nekem az elejétől fugva kedvencem lett a "figura". Munkatársa, aki a fotókon látható Gróf András kertészmérnök (Tájképész Kft.).


 Idézném az írott sajtóban anno megjelent híreket:
" Pécsvárad. A várkertben idén tavasszal alagútrendszerű fűzlabirintus létesült. Scholtz Péter erdőmérnök elképzelését a Príma-díjas Dévényi Stúdió öntötte tervbe, és Ripszám István (R.I.), a Mecseki Erdészeti Zrt. Pécsváradi Erdészet igazgatójának vezényletével alkotta meg. Azóta az új telepítésű füzek szépen kizöldültek, beleolvadtak az idősebb fák által nyújtott amúgy is szemet gyönyörködtető látványába, így a várkert méltó díszévé váltak."
Itt meg kell jegyeznem a karmestert (R.I.), aki az idézett cikk szerint "vezényelt", én személy szerint a helyszínen nem láttam.
Aznap éppen egy túrán vettem részt Abaligetről indulva, s magam sem tudom már miért telefonon beszéltem Edvárddal. Vidáman újságolta, hogy éppen Pécsváradon szorgoskodnak. Megígértem neki, ha végzek a 20km-es túrával meglátogatom őket, megnézem hogy alakítják a tervezett labirintust. Nem mentem üres kézzel, egy jó kis Somlói borral csaltam melengető örömöt a februári hidegben átfagyott arcukra.
Felnőtt méretben, de inkább gyerekeknek készült az azóta már kicsit torzonborzacskára formálódott fűzjáték. Ajánlom azok figyelmébe, akik még csak ezután fogják a várat, annak környezetét meglátogatni.




2011. február 19., szombat

Deszka...ami a világot (világit) jelenti

Bevallom ki vagyok éhezve valami kellemes kis architorturára, melynek nagy vadászója voltam korábban. Szerencsémre akadnak még blődségek kis hazánkban.

 



1.) Mindig is tudtam, hogy a toilet szakrális funkcióval bír, ugyanis a „sz…-nak temetője, a munkás ember pihenője”. De, hogy valakinek a világot jelentő deszkát jelentené, nem sejtettem, s azt sem, hogy a világot jelentő deszkázatról való elrugaszkodást tiltani kell(ene), mindjárt egy értelmetlen piktogrammal. Ha jól megfigyeljük az ábrát, azon nem konzolos vécécsésze szerepel, ellenben a valóságban a tiltás alatt igen. Ajánlatos a bemutatott női vécében egerektől (egereket) nem tartani, mert félő, fel kell lépni a világot jelentő deszkára, s dilemmába (vagy másba) esünk, szabad-e!

2.) Alcím/Főcím szétválás sem a véletlen műve, mint a kiharapás a férfi vécé bejárati ajtajánál, a mosdóban. Hiába, valakinek ez a megoldás jelenti a szükség(let)et.